Te is sokat töprengsz azon, hogy másoknak hogy van ideje a sportolásra? Egyszerűen azt mondod, hogy neked erre nincs időd, vagy minden nap lelkiismeretfurdalással küzdesz? Én mindkettőt műveltem professzionális szinten!. Napok, hetek, hónapok...és ha őszintén belegondolok: évek teltek el így. Ez így nem mehet tovább!

Egyszerűen az lehetetlen, hogy még erre is legyen időm!

Reggel az én dolgom a reggelizés, mosogatás, útnak indítás vezénylése. Délelőtt takarítok és vagy a gyermekemmel játszom és vagy ügyeket intézek. Ebédet készítek, mosogatok. A délutáni alvás alatt nem zöröghetek, ilyenkor tanulok és írok egy kicsit. Ha felébredt a lányom, akkor irány a játszótér, aztán hazavonszolom, útközben meggyőzöm, hogy milyen jó lesz fürdeni és vacsorázni. Magamat meggyőzöm, hogy milyen jó lesz még egyszer újra elmosogatni. Mire ágyba kerül és elalszik én már csak magamra tudok gondolni: mi mindent nem csináltam meg, mit kellene elolvasnom, mit kell holnap elintézni, és amíg ezt kigondoltam, miért nem vasaltam ki? Ha dolgoznék, akkor mindez amit felsoroltam, a nap utolsó két órájában történne, a többi a munkával telne... Jajj, mennyire nem szeretném ezt!

De mégis, most akkor mikor sportoljak?

Lehetne nagyon korán reggel, amikor mindenki alszik. Ehhez meg kell győznöm a páromat, hogy ha felkelne a lányunk, akkor ugyanazzal az ágyból kipattanó lendülettel felügyelje őt.

A párom bútolási ideje min. egy óra. Kávé-cigi nélkül nem talál el a mellékhelyiségig. Néha aztán ottfelejti magát. Mire a fürdőbe ér, már pont el is késett a munkahelyéről (még szerencse, hogy ő a saját maga főnöke). Szóval vagy megvárom amíg a lányom önállóan elvan ébredés után, vagy a hátamra veszem és úgy folytatom az ugri-bugrit.

Kipróbáltam, hogy, amikor ébren van a kislányom, akkor mit szól hozzá, ha anyuka egy kicsit szobabiciklizik, vagy tornázik. A biciklinél az ölembe kérte magát, bírta két percig, aztán minden áron a pedált akarta elkapni. A tornánál azonnal a hátamra mászott, úgy képzelte, hogy most azt játszuk, amit apával szokott: hancúrozunk!

Maradt a déli alvás idő vagy este.

Kezdésnek, az első két hétben, esténként biciklizem. Két hét múlva, bevezetjük a déli súlyzózást vagy tornát. Hogy ne vesszen kárba a tavaly (üdülési csekkre) vásárolt uszodabérletem: megtanítom a páromat kipattanni az ágyból. Egy héten csak háromszor kellene...ha mázlija van, akkor fel sem ébrednek, mire én hazaérek. Reggel hatkor nyit az uszi, 7.10-re itthon vagyok.

Ma este a szobából az asztalt és az állólámpát áthelyezzük a gyerekszobába, onnan pedig bevonszoljuk a szobakerékpárt az ágy mellé, pont a TV-vel szembe. Így talán nem alszok el a kedvenc sorozataimon és még némi zsírt is égetek. Ja, hogy így elcsúfítotm a szobát? Cserébe szépülök én!