“Minden próbatétel és minden nehézség, amivel találkozunk, arról szól, hogy az ember, ha magába tekint, felismerhesse, hogy milyen erő irányítja, mi motiválja cselekedeteiben.” (Balogh Béla)
Ha sikerül a mértékletes étkezést és a mértéktelen táncolást betartani, akkor még a fogyókúra sem lehetetlen.
De ez sok mindentől függ. Valószínűleg mindenki órákkal korábban elkezdi a készülődést. A szertartás(ok) is (remélve a frigy is) eltartanak az örökkévalóságig. Néha utazni kell a helyszínek között.
Aki már megszokta a koplalást, annak fel sem tűnik, hogy mennyi ideig nem evett. De aztán elé tálalják a finomságokat és ebből is és abból is, na meg még amabból is: enni kell!
Általában már ilyenkor jóval délután hat után vagyunk és éhesek.
Na pont most nem szabadna!
Húslevestől még nem lett lelkiismeretfurdalásom. Viszont a húsostál...itt nem sikerült a tenyérnyi húsdarabot kiválasztani a sokaságból. Ettem hústekercset, sült húst és igen, megvolt a bűnöm is: rántott sajt. Viszont csak zöldségköret! Az édességkosárból kikerestem egy miniatűr kókuszgolyót (istenem! Ezt vajon a hangyák gyúrták?) és ezt is megettem.
A tánc helyett a lányomat üldöztem a teremben, a teremből ki, át a kerten, ki az utcára és vissza. Körülbelül 10-12-szer. Aztán mindketten elfáradtunk és hazamentünk.
A mérlegelésnél kíváncsi leszek, hogy visszaüt-e a habzsi-dőzsi?
